Szakmai beszámoló – 10. műhelymunka

2019. július 17-én került sor Szegeden a pályázat keretében megvalósuló 10. műhelymunkára. Az Oriens2000 Alapítványt Szente R. Katalin és Fazekas Lili képviselték, partnereink közül a Partiumi Keresztény Egyetem részéről Árgyelán Tímea és Zakota Zoltán voltak jelen. A műhelymunka  résztvevői között köszönthettük még Orbán Hedviget, a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra intézményvezetőjét, Horváth Tibor közművelődési szakembert, valamint Zsivkovitsné Gyenes Krisztinát, a „Talentum Alapítvány az Önkéntesség Támogatásért” ügyvezető igazgatóját. A műhelymunka témája: A kulturális intézményhálózat és a közművelődési célú önkéntes alapú szervezetek társadalmi kihívásokra adott válaszai. 

A köszöntőt követően Orbán Hedvig beszámolt arról, hogy intézményük kifejezetten nyitott a határon túli kapcsolatok erősítésére és amennyire lehet, erre vonatkozóan szeretne minden lehetőséget megragadni és biztosítani is. Horváth Tibor előadásában a diákönkormányzatok múltját és jelenét mutatta be és rávilágított arra, hogy valóban fontos demokrácia-szocializációs szerepük van az iskolákban és városokban működő DÖK-öknek. Szó esett arról is, hogy azok a fiatalok, akik aktív szereplői és résztvevői a diákönkormányzati gyűléseknek, találkozóknak, később az egyetemi évek és majdan a munka világában könnyebben vállalnak szerepet a közélet alakításában. Az is megállapítás nyert, hogy ezen fiatalok számára kevésbé stresszes, ha sok ember előtt kell beszélni, szerepelni, valamint könnyebben látják el az összetettebb, szervező-előkészítő jellegű feladatokat is és kevésbé jelent problémát számukra a felelősségvállalás. Abban a résztvevők mindegyike egyetértett, hogy a tapasztalatok azt mutatják, a gimnazista korosztály egyre kevésbé motivált abban, hogy valamilyen közösséghez tartozzon. Az viszont tény, ha megteszik az első lépést és  belekóstolnak a közösségi létben, az esetek túlnyomó többségében ott ragadnak és ragaszkodnak a kialakult közösségeikhez. Ennek talán az lehet az oka, hogy a csonka családok miatt máshol, más mintákat kell a mai fiataloknak keresnie, így felerősödik a pedagógusok és a kortárs segítők szerepe. 

Zsivkovitsné Gyenes Krisztina az önkéntesség fontosságát hangsúlyozta. Előadásában kitért arra, hogy akkor beszélhetünk önkéntességről, ha valaki szabad akaratából, ellenszolgáltatatást nem várva, a köz javára szeretne tenni. Nagyon jó volt látni, hogy az önkéntességnek – annak, hogy  másoknak jót tegyünk, örömöt okozzunk – nem feltétlenül vannak anyagi vagy nyelvi korlátai. Erről tanúskodik az is, hogy a szervezetnél már évek óta tevékenykednek külföldi önkéntesek (Európából, Ázsiából, Afrikából), akik annak ellenére, hogy nem beszélnek magyarul szívesen tevékenykednek idősek és gyermekek körében egyaránt. Az alapítvány számára fontos a színházi, múzeumi és kórházi önkéntesség egyaránt. Külön célként tűzték maguk elé, hogy elősegítsék a korosztályok, generációk közötti kapcsolat erősödését és az előítéletek, sztereotípiák megszűnését. Követendő az a példa is, hogy az önkéntesség népszerűsítésére nem külön programokat, eseményeket szerveznek, hanem hogy az alapítvány kollégái olyan helyekre mennek el, ahol egyébként is sok ember megfordul. Ilyen lehetőség adódik a különböző környékbeli fesztiválokon vagy a minden évben megrendezésre kerülő, úgy nevezett Civil Piac rendezvényen való megjelenés is, melynek keretében a Mars téri piacon a civil szervezetek „árulhatják portékájukat”, mutathatják be tevékenységeiket. Fontosnak tartom még kiemelni annak megállapítását, hogy az önkéntesség akkor tud hatékonyan működni, ha azt megfelelő felkészítés előzi meg és megfelelő konzultációval párosul, biztosítva minden résztvevő számára a ventilláció lehetőségét.

Comments are closed.